A fogbetegségek közül a fogszuvasodásról elég sok szó esik, de kevesebb figyelemben részesülnek a fogágybetegségek, pedig ezek kezelése sokkal nehezebb. Elterjedtségükre jellemző, hogy a felnőttkori fogvesztés leggyakoribb oka a fogágybetegség.
Kiknek érdemes elvégeztetniük a vizsgálatot?
- Akik fogágybetegségben szenvedők leszármazottai, hogy náluk még a betegség kialakulása előtt felfedezzük az emelkedett kockázatot.
- Akiknél előrehaladott, vagy kezelésre nem reagáló ínysorvadás alakult ki, a legmegfelelőbb kezelési mód kiválasztásának céljából.
- Akik a betegség kezdeti szakaszában vannak, a személyre szabott terápia megtervezéséhez.
- Akiknél fogimplantációt, illetve fogpótlást terveznek a beavatkozás sikerességének becslése érdekében.
A betegség lényege, hogy a fogak nehezen tisztítható felszínén plakk alakul ki, melyben a baktériumok megtelepszenek, majd, ha ezek nem kerülnek eltávolításra, íngyulladás jelenik meg: vérző, kellemetlen leheletet okozó, kissé duzzadt, vöröses íny látható a fogak nyaka mentén, mely nem tapad rá teljesen a fogakra, így egyre mélyülő tasakok alakulnak ki, melyek a baktériumok melegágyai. Ha a gyulladás ráterjed a fog gyökere melletti csontállományra, kialakul a rettegett fogágybetegség. Hosszú távon a fogak meglazulnak és esetleg már csak a foghúzás segít, de a gyulladt területen végzett fogimplantáció sikere is kétséges.
A betegség kialakulásában és lefolyásában a bakteriális fertőzés mellett nagy szerepe van a dohányzásnak, stressznek, sőt familiáris, örökletes tényezőknek is. A Géndiagnosztikai Centrumban két olyan vizsgálatot végzünk, mely a tasakban megtelepedett baktériumokat, illetve a betegségre hajlamosító örökletes tényezőket mutatja ki. A genetikai vizsgálat két csoportot különít el: azokat, akiknél a fogágybetegség kockázata átlagos és azokat, akiknél a kockázat emelkedett. Ez utóbbiaknál háromszor gyakoribb a betegség, de amennyiben dohányoznak is, akkor a kockázat nyolcszorosára emelkedik.
A mikrobiológiai vizsgálat a betegség kialakulásában résztvevő baktériumokat mutatja ki. A vizsgálat jelentősége az, hogy a kórokozó pontos ismeretében célzott antibiotikus terápiára van lehetőség, illetve a kezelés után le lehet mérni annak eredményességét. A két vizsgálat kombinációja a betegség kockázatának legpontosabb felmérését szolgálja és útmutatót ad a kezelés tervezéséhez.
